2013. december 16., hétfő

"Kedvesek számomra, hisz a barátaim"



  Mindenkinek vannak rossz napjai, még a legtürelmesebb embereknél is elszabadul a pokol néha. Kosárlabda edzőként, bevallom, nálam sincs ez másképp. Előfordul, hogy falhoz vágom a labdát és felsorolok pár nyomdafestéket nem tűrő szót, csak úgy magamban, duzzogva és elégedetlenkedve. Aztán mindig beugrik egy kép, és akarva akaratlan elmosolyodok, lenyugszom: elém tárul egy kosárlabda pálya egy távoli kis országban, 1568 km-re Gyergyószentmiklóstól, ahol egy törékeny kis nő dobálgatja, pattogtatja a labdáját órák hosszat, egyedül, csak úgy kedvtelésből, miközben egy középkorú férfi 6-szor kiolvassa a napi újságot mellette és mosolyogva, türelmesen várja őt. Kedvesek számomra, hiszen a barátaim. Megtanítottak valamire,egy eszenciális dologra, amit elraktároztam mélyen bevésve magamban.

Vandának nagy álma volt, hogy egyszer pályára léphessen hivatalos mérkőzésen, mivel ez sosem adatott meg neki. Elvittük magunkkal élete első meccseire: 7 győztes mérkőzés után, a döntőben 2 ponttal kaptunk ki. Lógattuk az orrunkat, merthát milyen érzés a cél előtt elbukni ?!
 Vanda viszont vidáman a nyakamba ugrott és csak annyit mondott : “ Köszönöm szépen! “   Nem értettem...a földön ültem a kimerültségtől és a sírás kerülgetett, hogy oda lett az arany. Csak néztem rá értetlenül, aztán megint megszólalt: “Köszönöm, ez volt életem legnagyobb élménye. Kosarazhattam veletek egy csapatban, igazi kosaras mezben, igazi versenyen.”  Dehát Vanda, nincs meg az aranyérem! “ Kinek kell ?! Én nem az éremért kosaraztam, hanem mert egyszerűen csak imádok a pályán lenni Veletek” Döbbenten néztem, és  mélyen megszégyelltem magam, hiszen igaza volt.  Olyan leckét kaptam, amit egy életre megtanultam. Köszönöm Vanda, hogy megmutattad mi az alázat és igazi, őszinte boldogság!


Pár hónapja ismét  olyasvalamit mutatott, amit nehéz szavakban kifejezni.

 Megalapítottuk a felnőtt női kosárlabda csapatot Gyergyóban és beirattak minket a Székely Nemzeti bajnokságba (igen, tudtunkon kívül,de nem bánjuk.. köszönjük Köllő István és Hobaj Levente!  ). A csapat nagyrészét édesanyák és egyetemisták alkotják. Első hallásra és ránézésre még mi magunk sem hittük, hogy tudunk csapatként működni, nemhogy bajnokságban szerepeljünk. Sem anyagi keretünk nem volt hozzá, sem hitünk, hogy belevágjunk. És ekkor Vanda fellelkesedve buzdított, hogy de igen vágjatok bele és valahogy megoldódik minden probléma és adottak lesznek a körülmények.

Igen, mármint hogy “Ti vágjatok bele..” , hiszen ő Svájcban él, évente maximum kétszer látogat haza, de mégis ő a csapatunk leglelkesebb tagja. 2 hét múlva írt egy rövidke üzenetet:" Küldtem valamit Nektek, megkérlek finanszírozd belőle az összes csapattag mezét és útiköltségét a mérkőzésekre". 
Azt hiszem, elég hozzáfűznöm annyit, hogy 18-as létszámot számlálunk csapatunkban. Igazából lehetetlen mindezt meghálálni, csak megköszönni tudjuk Neked Vanda , hogy ismét feladtad nekünk a leckét emberségből, önzetlenségből és a sport iránti elhivatottságból.






A kép ismét előttem: egy távoli kis városka, ahol nincs kosárlabda csapat, viszont van egy kedves kis teremtmény aki minden nap a kosárlabda pályán pattogtatja a labdáját és türelmesen vár mellette egy férfi, aki újságot olvas és büszkén figyeli. Mindketten szeretetből teszik.


Viktor Gahwiler és Boldis Vanda, örökre a szívemben vagytok! 
 

jómagam, a Csapat és a Vuk Sport Klub nevében hálásan köszönök mindent, amit értünk tettetek!



                                                        barátotok, Eszter

4 megjegyzés:

  1. éppen most, itt, bambulok egy képernyőt s potyognak a könnyeim :) nem hagyma, nem is cigifüst, hanem mert ez olyan de olyan szép :) köszönöm szépen :)
    márti

    VálaszTörlés
  2. nahat nekem is elakadt a szavam:) Edes vagy Eszter!Vandanak nagyon nagy koszonet jar, de szerintem neked is h igy osszeszeded a csapatot es kitartasz joban roszban!en BUSZKE vagyok arra hogy az "Edzonenim" lehetsz es hogy a Vuk csapatahoz tartozhatok:d

    VálaszTörlés
  3. Bocsanat Andika vagyok csak a Csabi nevevel tudtam irni

    VálaszTörlés